Az Európai Bíróság közösségi jog primátusát megalapozó döntései és a tagállami alkotmánybíróságok szuverenista határozatai az európai integrációs folyamat előrehaladásának tükrében

Az Európai Bíróság közösségi jog primátusát megalapozó döntései és a tagállami alkotmánybíróságok szuverenista határozatai az európai integrációs folyamat előrehaladásának tükrében

„Navigare necesse est,…”

Cnaeus Pompeius Magnus római hadvezér

Bevezetés

A közösségi jog elsőbbsége azon az elgondoláson alapul, hogy ha az uniós jog valamely aspektusa és egy uniós tagállam joga között összeütközés merül fel, akkor a tagállam nemzeti jogával szemben az EU joga lesz az irányadó, a követésre alkalmas, útmutatást nyújtó egyedi jogrend, amely az uniós tagországok jogrendszerét alkotja. Ezen elv legfőbb indoka – és szükségessége – általánosan azzal az érvvel látható be, hogy ha a tagállamok egyszerűen megengedhetnék, hogy a saját nemzeti jogszabályaik elsőbbséget élvezzenek az elsődleges vagy másodlagos uniós jogszabályokkal szemben, akkor az idővel széjjel feszítené az Európai Unió, mint gazdasági-politikai közösség jogi és működési kereteit.

Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet Trócsányi László[1] jogtudós-politikus egy értelmező esszédolgozatában – maga az európai integráció a tagállamok alkotmányának köszönheti létét, ami azt jelenti, hogy a Szerződések elfogadására, illetve azok módosítására mindig a tagállamok akaratából kerül sor. Ebből következően ami a tagállami jog és a közösségi jog viszonyát illeti, ez a reláció nem kínál egyértelmű helyzetet, és a tagállamok többségének nem áll szándékában – így Magyarországnak sem –, hogy nemzeti alkotmányát alárendelje a közösségi jognak. A tagállamok nemzeti identitásának, másrészt a közös alkotmányos hagyományoknak a tiszteletben tartása nélkülözhetetlen eleme a tagállamok európai szintű együttműködésének.[2]

A kérdés megértéséhez fontos az európai integráció történetének főbb fejlődési tendenciáit is ismerni. Az Európai Unió, illetve jogelődjei a kormányközi jelleg helyett/mellett egyre inkább a szupranacionalitás (nemzetek felettiség) felé tolták el az intézmények működését, és a közösség a gazdasági mellett egyre inkább politikai jellegűvé is vált. Az Európai Unió Bíróságának újabb gyakorlata már erősen szupranacionális jelleggel, nem is vesz tudomást arról, hogy a nemzeti alkotmányok vetették meg az egyes európai intézmények működési kereteit. Ugyanakkor ma azt is látjuk, hogy az európai polgárok már szinte nem, vagy csak alig – és közvetett módon – gyakorolhatnak kontrollt az egyre markánsabban politikai alapú integráció belső működési mechanizmusai felett.

A közösségi jog elsőbbsége, mint alapelv mai alkotmányjogi kritikája a jogásztársadalom felfogásában és a tagállami alkotmánybíróságok gyakorlatában ugyanakkor azt jelzi, hogy az elmúlt évtizedekben az alkotmányos önazonosság, illetve a szuverenitás eszméje egyre inkább kihívásként jelentkezik a minél föderálisabb – és politikusabb – európai integrációt támogató politikusok és jogászok megközelítésével szemben, és ez a szakmai – és nem kis részben sokszor közéleti, aktuálpolitikai természetű vita – egyre nyitottabbá, ugyanakkor mind nagyobb jelentőségűvé is válik.

[1] Trócsányi László (2023. 01. 07.): Tagállami szuverenitás az unióban (magyarnemzet.hu)

https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/01/tagallami-szuverenitas-az-unioban

[2] Trócsányi László (2017): Az uniós jog elsőbbségének korlátai és az alkotmányos identitás (ABSz, 2017/1., pp. 99-102.)

https://szakcikkadatbazis.hu/doc/3377842

Olvassa tovább itt: Tanulmany_EUjog-tagallamibelsojog_231012