Uniós szabályok: valóban nagyobb adózási átláthatóságot kényszerítenek a multinacionális vállalatokra?

Uniós szabályok: valóban nagyobb adózási átláthatóságot kényszerítenek a multinacionális vállalatokra?

Májusban a Bundestag – egy európai uniós irányelvet végrehajtva – törvényt fogadott el arról, hogy a Németországban tevékenykedő nagyvállalatoknak a jövőben részletesen közzé kelljen tenniük adóikat és nyereségüket. Ez konkrétan azokra a nagycégekre vonatkozik, amelyeknek az éves konszolidált összforgalma meghaladja a 750 millió eurót, és egy jelentést kell majd benyújtaniuk, amely pontosan részletezi a nyereségüket és az EU-tagországokban ezek után fizetett adókat. Becslések szerint Németországban 500-600 nagycéget érinthet a szövetségi parlament alsóházában elfogadott új törvény, és a szövetségi törvényalkotó egyik alapvető célja ezzel az, hogy képesek legyenek felismerni, ha a nagyvállalatok nyereségüket alacsony adózású országokba „tolják át”. Emellett a szabályozás azt is előírja, hogy az egyes cégeknek az Európai Bizottság ún. szürke- vagy feketelistáján szereplő országok tekintetében is közzé kell tenniük a nyereségüket és adójukat.

Németországban tehát törvény írja majd elő, hogy a világszerte több mint 750 millió eurós konszolidált éves forgalmú nemzetközi nagyvállalatoknak közzé kell tenniük a rájuk vonatkozó adózási információkat: többek között a nyereséget, az árbevételt, az alkalmazottak számát és az adóbefizetéseket országonként kell lebontani és közzétenni. A jövedelemadó-információs jelentés nemcsak a cégnyilvántartásokban jelenik meg, hanem legalább 5 évig nyilvánosan is elérhető lesz a cég honlapján. A jogsértéseket 250 ezer euróig terjedő szankcióval kell sújtani.

Kormányoldali álláspont szerint ez a tisztességes verseny kérdéséről szól. Becslések alapján a multinacionális cégek profitátcsoportosítása és agresszív adóelkerülése komoly adóbevétel-kiesést (adókárt) okoz Németország számára: a mérték megbecslése nehéz, de évente 5,7 milliárd és csaknem 20 milliárd euró közötti összeget tesz ki. Ez az érték valójában a társasági adóból származó teljes bevétel egyharmadának felel meg, ami számottevő arány. Egy példával szemléltetve: az Amazon, akárcsak a kis („sarkon található”) könyvesboltok, ugyanúgy hozzá kell, hogy járuljon a közösségi – azaz pénzügy- és társadalompolitikai célok – teljesüléséhez.

Az Európai Bizottság 2016. január 28-án nyújtotta be az adóelkerülés elleni uniós irányelvre vonatkozó javaslatát az adóelkerülés elleni csomag részeként, majd a Tanács 2016. június 20-án elfogadta a belső piac működését közvetlenül érintő adóelkerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló (EU) 2016/1164 irányelvet. Ezt követően a visszaélések elleni intézkedések átfogó keretének biztosítása érdekében, a Bizottság még 2016. október 25-én előterjesztette javaslatát, amely kiegészíti a hibrid eltérésekre vonatkozó meglévő szabályt. Utóbbi célja az volt, hogy megakadályozza a vállalatokat abban, hogy a nemzeti eltéréseket kihasználhassák az adózás elkerülése érdekében.

Az adóelkerülés elleni irányelv több, jogilag kötelező erejű visszaélés-ellenes intézkedést is tartalmaz, melyeket minden tagállamnak alkalmaznia kell az „agresszív adótervezés”általános formái ellen. Így szabályozza például a kamatlevonást, a tőkekivonás-adóztatást, előírja az ún. átállási záradék alkalmazását (a harmadik államokból származó jövedelmek esetén), tisztázza az ellenőrzött külföldi társaságok (CFC-k) adóztatandó jövedelmét, és számos visszaélés elleni, általános szabályt fogalmaz meg.

A 2016-os szabályozás lényege, hogy egy minimális szintű védelmet teremtsen a társaságiadó-elkerüléssel szemben az egész Európai Unióban, miközben ugyanakkor azt célozza, hogy stabil környezetet biztosítson és tartson fenn a cégek számára. Előírta, hogy a tagállamoknak ezeket az intézkedéseket 2019. január 1-jétől kell alkalmazniuk. A szabályozás átfogó kereteinek kialakítása lassan haladt, az Európai Parlament még 2017 júliusában fogadta el álláspontját, a Miniszterek Tanácsában pedig elhúzódott a folyamat, és a társjogalkotók közötti tárgyalások csak 2021-ben kezdődtek meg. Az ideiglenes megállapodás 2021 júniusában született meg az Európai Parlament és a Tanács tárgyalói között, és olyan szabályokat határoz meg, amelyek arra kötelezik a 750 millió eurót meghaladó éves árbevételű és egynél több országban működő multinacionális vállalatokat és leányvállalataikat, hogy tegyék közzé a fizetendő adók összegét, és ebbe beletartozik, hogy az interneten is elérhetővé kell tenniük ezeket az információkat egy közös sablon segítségével, elektromosan jól olvasható formátumban (ezt kívánja érvényesíteni a most elfogadott német törvényi szabályozás).

Az új szabályok nem kötelezik a multinacionális vállalatokat arra, hogy a világ minden országa kapcsán nyilvánosságra hozzák a nyereségüket és adóikat; ilyen esetben a vállalatok továbbra is közzétehetik a nem uniós tagországok összesített adatait, és azon államokét, amelyek nem szerepelnek a nem együttműködő országok uniós listáján, illetve amely államok elkötelezettek az adózás reformja mellett. Az uniós tárgyalók azonban azt az álláspontot deklarálták, hogy a szabályok tovább szigorodhatnak, amikor a Bizottság legalább négy évvel a végrehajtás után elvégzi a jogszabály hatásvizsgálatát.

A több információ, a jobb átláthatóság a remények szerint a multinacionális vállalatok azon szerepéről való társadalmi diskurzust is segítheti, amelyek arról szólnak, hogy ezek a cégek is hozzájárulnak-e a közjóhoz ott, ahol működnek. A nemzetközi nagycégek nem tehetik meg azt, hogy szándékoltan alábecsülik saját nyereségüket, és ezáltal tisztességtelen versenyelőnyhöz juthatnak akár a kisebbekkel szemben, illetve akár a lakosság rovására. Azon túl, hogy a piacok működésének jobb hatékonyságát is elősegíthetik az új kötelezettségek, az igazságosságról és a tisztességesebb verseny feltételeiről is szól az új szabályozás – és az annak alapján elfogadott német törvény – annak megalkotói szerint. Aztán az idő, a gyakorlat eldönti, hogy mindez megvalósul-e a bevezetendő új szabályozás által, az adórendszerrel szembeni igazságossági-méltányossági szempontként – a haszonelvűség elve mellett – az igazságosabb közteherviselés gyakorlatához is hozzájárulva.