Ukrajnai háború: a washingtoni törvényhozásban lobbizó hadiipari gigacégek lesznek a legnagyobb nyertesek?

Ukrajnai háború: a washingtoni törvényhozásban lobbizó hadiipari gigacégek lesznek a legnagyobb nyertesek?

Az ukrajnai háború a nyugati, így különösen az amerikai hadi-védelmi gyártóvállalatok számára komoly üzleti lehetőségeket jelent, és az ismert tények alapján elmondható, hogy a Lockheed Martin, a Raytheon és a Northrop Grumman nevű cégek a kelet-európai konfliktus legnagyobb „nyertesei” között vannak. Esetükben a részvények árfolyama jelentősen emelkedett az orosz katonai invázió kezdete óta, az említett Lockheed például mintegy 38 százalékos emelkedést könyvelhetett el 2022-ben.

A globális fegyvergyártásban legnagyobb szerepet játszó cégek számai tanulságosak. A 2021-es évre vonatkozó adatelemzés alapján lista készült azokról a vállalatokról, amelyek a legtöbb fegyvert adják el a világon, és a lista élén az F–35-ös vadászbombázó repülőgépeket gyártó Lockheed Martin áll 60 milliárd dolláros bevétellel, őt követi a Stinger-rakéták gyártásában igazi nagyhatalomnak számító Raytheon 41 milliárd dollárral, majd a Boeing és a Northrop Grumman következik, a Big Five sorát pedig a General Dynamics védelmi gyártóvállalat zárja.

Az Egyesült Államok 2023 februárjáig – vagyis a keleti háború első egy éve alatt – 29,3 milliárd dollárnyi biztonsági támogatást ajánlott fel Ukrajnának, miközben a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint a világ 100 legnagyobb fegyvergyártó vállalatának eladásai 1,9 százalékkal, 592 milliárd dollárra (mai árfolyamon nagyjából 224 ezer milliárd forintnak megfelelő összegre, a magyar költségvetési bevételek közel kilencszeresére) nőttek 2021-ben, vagyis a háború előtti utolsó esztendőben.

Az elnöki lehívási engedély (angolul Presidential Drawdown Authority, röviden PDA) egy gyors reagálású jogi eszköz, amely lehetővé teszi az amerikai kormányzat számára, hogy sürgősségi katonai segítséget nyújthasson az Egyesült Államok szövetségeseinek és partnereinek. A Biden-adminisztráció ezt az engedélyt használta fel arra, hogy minél gyorsan beszerezzen nagy értékű fegyvereket az amerikai készletekből, és azokat Ukrajnába szállítsák, majd pedig a Kongresszus pénzeszközeinek felhasználásával pótolja azokat.

Ehhez nagyobb volumenű gyártás szükséges. A meghatározó fegyveripari gyártóvállalatok ezért a háború kezdete óta felgyorsították a termelést, hogy fel tudják halmozni az USA által Ukrajnába küldeni szándékozott fegyvereket. Így például a vállról indítható, közel 3 mérföldes távolságra lévő célpontok eltalálására tervezett Javelin rakéta esetében a hadiipari kereslet már akkora, hogy a Lockheed Martin be is jelentette, hogy évi 2100-ról 4000-re növeli, vagyis megduplázza a termelést.

A Lockheed által gyártott csúcstechnológiás védelmi rendszerek erős hatékonyságát remélik az orosz légitámadásokkal szemben. Az ukrán kormány a Lockheed nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszerére (HIMARS) is jelezte igényét Washingtonban, és az Egyesült Államok tavaly decemberig 20 rakétavédelmi rendszert küldött Ukrajnába, és ekkori adatok szerint további 18 rakétavédelmi rendszer előállításán dolgozott, ami körülbelül 1,1 milliárd dollárba kerül a Defense News folyóirat szerint. A Lockheed emellett egy másik precíziós rakétarendszert is készít, amelyből már küldtek Ukrajnába. Novemberben az amerikai hadsereg egy összesen 521 millió dollár értékű megrendelést adott le a Lockheednek az Ukrajnába küldött készletek feltöltésére.

Eközben a Raytheon repülőgépipari és védelmi konszern 1,2 milliárd dolláros megrendelést kapott hat légvédelmi (azaz föld-levegő) rakétarendszer gyártására. A cég a Javelin rakéták társgyártója, és Stinger rakétákat is gyárt. Összesen 1300 Stinger rakétára az Egyesült Államok még tavaly májusban 624 millió dolláros megrendelést adott le – ilyen kérésre a Financial Times szerint két évtizede nem volt példa. „A háború első tíz hónapjában Ukrajna annyi Stinger légvédelmi rakétát használt el, amennyit a Raytheon 13 év alatt gyártott” – jegyezte meg a Breaking Defense folyóirat, amely tény egyérteműen mutatja a hadiipari igények dinamikus növekedését.

A Northrop Grumman, a vezető lőszergyártó és repülőgép-technológiai vállalat hosszú távon csak profitálhat az ukrajnai háborúból a hadianyagok iránti kereslet növekedése miatt, és a szakértők, valamint a vállalat vezetői is úgy látják, hogy ezt a tendenciát az ukrajnai konfliktus csak tovább fokozza. 2023. január végén bejelentették, hogy a Northrop Grumman és a Global Military Products 522,3 millió dolláros szerződésért verseng a 155 mm-es tüzérségi lőszerek gyártására, majd az amerikai hadsereg február 14-én közölte, hogy végül mindkét cég kapott megbízást Ukrajna hadiipari támogatására az Oroszországgal vívott háborúban. A határozatlan idejű szállítási (és mennyiségi határt sem megállapító) szerződés nem szabványos lőszerekre szól.

A háború nagy üzleti nyertesei között van a Boeing is. Az egyik amerikai kormányzati tisztviselő szerint mintegy 200 millió dollárt különítenek el Boeing-fegyverekre, konkrétan a Boeing–Saab bombarakétáira. Ez nagy hatótávolságú hibrid fegyver, amely két jól bevált eszközt egyesít: a légierő GPS-műholdak által irányított kis átmérőjű bombáját, amelyet jelenleg széles körben alkalmaznak, és egy katonai rakétát, amelyet az ukrán erők már egy ideje használnak. A Boeing ezt az újabb típusú modern bombarakétát 2015 óta háromszor tesztelte a svéd Saab AB-vel együttműködve, és az eredményeket ismerő egyik iparági tisztviselő szerint olyan gyakorlat is volt, melynek során több mint 81 mérföldet (kb. 130 kilométert) repült, és a GPS-céljától 40 hüvelyk (102 centiméter) távolságon belül eltalált egy célt. Ez nagyjából kétszerese a jelenlegi Himars rakéták hatótávolságának, amelyek mára az ukrán fegyveres erők értékes eszközeivé váltak. Ezek az újabb fejlesztések komoly potenciált nyújtanak az ukrán háborús fél számára.

A nagy nyugati fegyvergyártók tehát saját fejlesztéseik éles tesztelésére is jól kihasználhatják az ukrajnai háborút, az üzleti haszon nyilvánvaló megszerzése mellett. Az Egyesült Államokban az intézményesített lobbizás az érdekérvényesítés egyik fő eszköze, és az amerikai politikai rendszerben a kormányzat, illetve a kongresszusi bizottságok döntő szerepével a döntéshozók közvetve-közvetlenül ki is vannak téve a fegyveripari lobbisták tevékenységének. Ezt az említett gigavállalatok pedig jól kihasználni igyekeznek. A hatalmi ágak elválasztásának és kiegyensúlyozásának „legtisztábbnak” tartott amerikai modelljében – az átható kapitalista hagyományok mellett – a finanszírozás-elosztás a közpolitika kritikus eleme, és a hadiipar az évtizedek során teljesen beépítette a maga lobbistáit – az egymással konkuráló, illetve erős kölcsönhatásban álló vállalati érdekek érvényesítése céljából – az amerikai törvényhozás rendszerébe.